A cégeknél az üzleti élet elengedhetetlen feltétele a cégtelefon. A cégtelefon használatakor annak magáncélú használata sem zárható ki. Nézzük meg, milyen módon tudunk eleget tenni a magáncélú telefonnal kapcsolatban felmerülő adózási követelményeknek.
Magáncélú telefon a személyi jövedelemadóban
A cégtelefon magáncélú használatával kapcsolatban adófizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást előfizető, ha a számlával érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések is kezdeményezhetőek amelyek költsége az adott vállalkozást mint kifizetőt terhelik. Ez a kötelezettség minden cégre kiterjed.
A személyi jövedelemadó törvény az egyes juttatások adózási szabályai című fejezetében szabályozza a cégtelefon magáncélú használatával kapcsolatos adókötelezettséget.
Az Szja törvény 70. §. (1) bekezdés b.) pontja értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősül a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás.
Nézzük meg, milyen adókat kell fizetni abban az esetben, ha a magáncélú telefon értékét nem téríttetjük meg a telefont használóval!
Magáncélú használat címén adóköteles jövedelemként azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a kifizető (a cég) a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg a szolgáltatást igénybe vevő személyekkel (pl. munkavállalókkal).
Nem kell figyelembe venni azokat a tételeket amelyeket a kifizető a telefonhasználat áraként továbbszámláz más kifizetőnek, vagy magánszemélynek.
Milyen adók terhelik a magáncélú telefont?
A vállalkozást az adó alapjának 1,18-szerese után 15 százalék személyi jövedelemadó és 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó terheli.
Mi az adó alapja?
Az adó alapja a telefonszámla általános forgalmi adót is tartalmazó értékéből többféle módon számítható.
- A magán és üzleti használat tételes elkülönítése
Tételes elkülönítés esetén meg kell határozni az összes forgalomarányos tételek összegét, majd ebből kigyűjteni a magáncélú hívások miatti forgalomarányos tételeket. Így megkapjuk a magáncélú hányadot, amely segítségével meghatározható a magáncélú telefon összege. Az így meghatározott összeg 1,18-szeres értékére számítódnak fel a fentebb írt közterhek.
A tételes kigyűjtés megvalósulhat akár hívásnapló vezetésével is, akár a havi részletes telefonszámlán utólag, kézzel kiválogatva a magánhívásokat. Fontos, hogy oly módon kell a tételes elkülönítést elvégezni, hogy az elkülönítés az adó alapjának megállapítására, továbbá ellenőrzésére is alkalmas legyen.
- 20 százalékos szabály választása
A már említett tételes elkülönítés jelentős adminisztrációs terhet jelent és nem is minden esetben valósítható meg. Ennél egy jóval egyszerűbb - szja törvény 70 § (9) bekezdés c) pontja ca) alpontja alapján – megoldás is létezik. Ez alapján az általános forgalmi adót is tartalmazó számlaértékből 20 százalékot számítunk magáncélú használat értékének.
Ez a 20 százalékos szabály egyébként kötelező alkalmazásnak is minősül abban az esetben, ha a magáncélú használat tételes elkülönítése nem lehetséges pl. ha a számlában forgalomarányos díj nem szerepel.
A telefonszámla 20 százalékának 1,18-szerese után a vállalkozást 15 százalék személyi jövedelemadó és 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó terheli.
Nézzük meg, mi történik abban az esetben ha a magáncélú telefon értékét a használó, vagy használók megtérítik a kifizetőnek?
Gyakori eset, hogy a vállalkozás kiszámlázza a magáncélú részt a használó vagy használók felé. Ebben az esetben sem személyi jövedelemadó sem szociális hozzájárulási adó nem jelentkezik. A magáncélú telefonról szóló számla kiegyenlítése történhet a használó által készpénzben (pénztári befizetési bizonylat), utalással vagy munkavállaló esetén bérelszámolás keretében levonással.
Legközelebbi bejegyzésünkben a cégtelefon általános forgalmi adó vonzatait vizsgáljuk meg.